Sokan vannak kik azt forgatják nyelvükön, hogy "Ez mind jó, tagadhatatlan. De csak lassan, mert az idő még nem alkalmatos hozzá. A dolog még nem érett meg." Azonban némely dolgok soha nem érnek meg. Azokat éretlenül -bármi bajosan is- kell elfogyasztani, megemészteni. Egy körülsáncolt várat, melyet ágyúkkal és számos gyalogsággal védenek Jó idővel, jó alkalmatossággal, "szép megérettetésben" megtámadni nem lehet. Akárhogy is kerülgetik, annál többet lőnek S ezen az "akarom is - nem is" között több legénység hull el, mintha minden cifrázás nélkül nekirohanna a sereg. A fösvénynek soha nem üt az az óra, hogy adjon. Az önszerető hazafinak soha nem derül fel az a nap, hogy a hon oltárára áldozatot vigyen.
2.Némely embernek egész esze abban áll, hogy soha semmi újat nem próbál. S minden próbatételtül már előre mindig azt jövendeli "Eh, bizony, meglássák! Nem fog menni." S minekutána új dolgot alig, vagy ritkán lehet egyszerre végbevinni ilyen prófétának többször van igaza, mint nem melynek következésében a sokaságnál nagy hitele is szokott lenni. Az embereknek ezen osztálya a leggyűlöletesebb. Ez csak akadályoztatni, rontani, s lángoló vizsgaészre s forró hazaszeretetre hideg vizet önteni tud.
3.Vélekedésem szerint semmi nem tesz minket rövidebb idő alatt lóismerőkké mintha egynéhányszor érzékenyen megcsalattatunk. Ha egy egész esztendeig kurzust hallgatnánk is Ophthalmiárul az nem nyitná fel annyira a szemünket mintha egyszer-kétszer jó drágán vásároltunk volna vak lovat.
4.Minden dolognak van egy szép és egy rút oldala. A Genfi tó szélei tiszták, rajtuk a szem örvendve nyugszik. De a vadászt hamar eluntatják a kiességei. Komádi tájéka nem bájolja el senkinek a szívét, de a nádnak és posványnak örül a puskás. A jó búzaföldek között a kocsin lépésben megyünk, a sovány legelőkön nyargalni lehet s az utazó azt átkozza, amit a gazda felhőkig emel.
5.Az aki mindenkin segíteni, magáéból mindenkinek adni akar annyira eldarabolja javát, hogy valakit Érdemest szerencsételtetni, valami Nagyot felállítani nincs többé hatalmában. A gyenge Elme, gyenge Szív, mindenét kis részekre osztván, a szorgalmatlanságot, henyélést ‘ gond nélkülvaló életet, táplálja midőn az, ki concentrice teszen jót, azt műveli, azt eszközli, hogy a gondatlanság, a henyélés, a szorgalmatlanság, mellyek szegénységet, betegséget ‘s inséget következtetnek lassan lassan ember társai közül kimuljanak. Ő a betegség okát s nem annak következéseit orvosolja. S nem tesz e jobbat felebarátjának, az aki hátráltatja, hogy a szegények, betegek ne legyenek. mint az, aki rajtok csak akkor segít, mikor már inségben vannak s azon törekedik, hogy a nyomorult ügyefogyottnak fájdalmas életét s kinjait egy pár esztendővel hosszabbítsa!
6.Az a gyermek kinek tagjait szoros ruha fedi, nagyra s erősre soha nem nő. Az az ész mennyei emelkedésre soha nem gyúl, melyet előítéletek penésze és szokások rablánca tart fogva.
7.Gazdaságban és kereskedésben kit-kit a maga eszére kell hagyni, s meg nem szorítani. Mert azokban az erőltető törvények a céltul inkább távol vetik az embert, mintsem közelebb vinnék.
8.A kereskedésbeli összeköttetés olyan, mint a házasság. Akár kedveli a házaspár egyike a másikat, akár nem, az nem tesz semmi változást, meg kell egymással vénülniük. Úgy egy kereskedő a másiktul, és így a lakóhelyétől, nemigen könnyen válhat el, akárhogy szeretné is azt. Mert az egyik a másiknak többel tartozik, mint készpénze van.
9.Középszerűen végbevinni valamit nem nehéz. És ez sokaságnak a világban való foglalatossága és munkálkodása. De a nemesebben szült szívet, az erőre termett lelket, semmi sem szomorítja annyira, mint a középszerűség, ez akármiben legyen is bár. Az ilyen mindig arra törekedik, ami a legszebb, a legjobb, és legtökéletesebb... mert sejdíti belsejében Isteni eredetét.
10.Ki fog tetszeni idővel, okoskodások és próbák által, majd egyszer egész világosságra jön hogy a legtöbb helyen, Magyar hazánkban a lótenyésztés általában káros létének csupán a rossz intézkedés az oka. Magyarországnál különb nincs. És hogy csak magunktól függ ezen tárgyat oly virágzásba hozni és valaha oly gyümölcsözésre vinni hogy a világ minden vásárait lovainkkal elboríthassuk és hogy a magyar ló mindenütt igazságos és megérdemlett elsőséget nyerjen.
11.Minden változás csak valamely idő leforgása után lehet hasznos. Egy gazdaság, mely hátramaradt lételéből, igen igen jó lábra emelkedhet... de azonban időközben -míg ezen módosítás történik-, még kevesebb bevételt fog adni. A beteg a sírhalomhoz legközelebb látszik akkor lenni, midőn a halálnak éppen hátat fordít. A magas hegyre is ritkán lehet felmenni anélkül, hogy ne kellessen némelykor völgynek is ereszkedni.
12.Nagybul sokszor semmi nem lesz, a kicsinybül pedig sokszor nagyon is nagy. A kisded magbul magas tölgyfa lesz, míg a tök soha nem emelheti fel magát a földrül.
13.Csak a rossz kertész vár mindenkor az esőre. Öntözzük magunk gyenge palátáinkat. Megáld még egykor minket gyermekeink háládatos szíve. S az ki életében sok gyümölcsfát nevelt, a föld alatt is csendesebben nyugszik.
14.Azon házaspárok magzatjai szoktak legjelesebbek lenni mely oly férfibul kiben semmi asszonyos, és oly leánybul állt össze, kiben semmi férfias nincsen.
15.Ami pedig a fogadásokat általában illeti, azokról ki akarom vélekedésemet egyenesen mondani. A fogadásokhoz való kedv egy nemzetben több hasznot, mint kárt okoz. Némely személyben oly kicsapongó magasságra fajzik el, nem tagadom, hogy az által ő és talán felesége és gyermekei nemcsak károsodnak, de egészen szerencsétlenekké és koldusokká lesznek. De viszont mennyit nyer a Köztársaság az elterjedett hajlandóság által? Aki valamely előtte egészen bizonyos dologban fogad, az csalás. Ellenben oly dologban, mely legkisebb kombinációra sincs építve, az nem más, mint vak szerencsejáték. Más esettben az ember minden lehetőségeket és hihetőségeket egy és más oldalról fog megfontolni, és aszerint fogadni, amint azok önbelátása szerint magokat kifejtették és előmutatták. Ha valaki tudománya és esze ereje által valami tárgynak hihető sikerét előre kiszámolgatta, a dolog jó kimenetelére fogadni fog és minden successusa, a szerencsén kívül, csak önmaga elmebéli erejétől függ. Már mi ennek a következése? Az, hogy azon személy, akiben a fogadás indulatossága már jól felbuzdult, az esetek okát és a következések folyamatját vizsgálni kezdi, mindent összehasonlít, és sokakról erőltetéssel eszmélkedik. Ha már most ezrekben ezen vizsgáló, ezen összehasonlító, ezen erőltetéssel eszmélkedő szenvedelem több életforgásokon apáról fiúra átment: az iszonyúan emeli fel a nemzet közértelmességét! Ha valaki nem vaktában, hanem ezen most röviden előadott módon, mindeneket átgondolván fogad, tegyük fel, egy kétéves csikóra, aki éppen legel, egy más csikó ellen mely nagy lóesmerőnek kell lennie, mennyit kellett neki e tárgy körül vizsgálódni és gondolkodni? Ha valaki fogad, hogy valamely bizonyos utat lóháton, kocsin, gyalog vagy hajón ennyi és ennyi idő alatt végbevisz... mennyi előrebocsátott megfontolásra, előbbi próbatételek összehasonlítására, mennyi elmebéli gyakorlásra van szüksége? A fogadásra való kedv által az egész nyer, csak némely egyesek vesztenek. És azért úgy látszik, igazam volt mondani, hogy az több hasznot hajt, mint kárt okoz; mert minden társaságnak fő talpköve az, hogy mindig a kisebb rész szenvedjen, ha az által a nagyobbnak boldogsága eszközöltetik, vagy legalább jólléte nevelkedik. A katona is életét, melyet hazájának odaenged, csatában azért veszti, és ezen talán legsúlyosabb terhet azért viszi, hogy polgártársai nyugalomban és bátorságban a haza javaival csendesen élhessenek. Vannak számtalanok, kik ezen intézetet, vagy inkább ezen szokást egy Lotteriához hasonlítják, s azért kárhoztatják. De én ezen hasonlítást nem tartom helyesnek. A Lotteriában való nyerés egyedül csak a véletlen sorstól függ; ott a gondatlannak, restnek, ostobának éppen annyi lehetősége van, mint a gondosnak, szorgalmatosnak és ügyesnek. A lótenyésztésben és nevelésben pedig ugyan csak senki nem fogja mondani, hogy az mindegy. És azért én ezen találmányt a tudomány, tapasztalás és szorgalom jutalmának hívni bátorkodom.
A legszebb eszű gyermek tudatlan marad, ha maga kényének átengedtetik. A nevendék testi és lelki tulajdonait csak akkor fejtheti ki minden erejében a legnagyobb tökéletességre ha anyai gond és szorgalom, ha atyai tanács s dorgálás vezeti be az életbe.
Emlékezzünk a vakcinálásra, a burgonyára, a hajporra! Mennyi idő, mennyi erőszak kellett az elsőbbek elfogadtatására, az utólsónak elhagyattatására! Könnyebb ezer bolondságot a néppel elhitetni, ezer hiábavalóságot elfogadtatni mint egy előítéletet meggyőzni, vagy egy bölcs újítást, melyre az esze még meg nem érett, folyamatba hozni.
A legszebb eszű gyermek tudatlan marad, ha maga kényének átengedtetik. A nevendék testi és lelki tulajdonait csak akkor fejtheti ki minden erejében a legnagyobb tökéletességre ha anyai gond és szorgalom, ha atyai tanács s dorgálás vezeti be az életbe.
A királyi és más jutalmakért való lófuttatás szabadságáért, mellyel kiki bátran élhet, a birtokos csak egy kevés pénzt tartozik letenni. S így az, aki egyszer nyertes, 1000 forintot tesz zsebébe; az pedig, aki nem nyertes, nem is veszt sokat, mert a lovának a pályára való beállításáért egy pár forint letételével minden mástól mentes. Általjában véve pedig nincs annál jobb gazdaságbeli tárgy, mint amely által nyerni sokat lehet, veszteni pedig csak keveset. Éppen ily formán van Britanniában a hizlalás felserkentése végett a dolog összeszerkesztve. A legkövérebb szarvasmarhára hasonlóképpen több helyen 100 s 100 font sterling van kitéve jutalmul. És minden hizlaló azt remélvén, hogy ő lesz nyertes, esztendőről esztendőre mindig hizlal, A publicum pedig egy ily kis erőmű által, mely egynehány száz font sterlingbe telik, némelykor több száz nagyon zsíros marha húsából felette jóízűen vendégeskedik.