Én el akarom hinni: ügyetlen vagyok, sokban csalatkozom, nincs igazságom. De Tőled azt kérdezem: miért hallgattál akkor hát ilyenekről 60 éves korodig, ha annyi felsőbbséget éreztél Magadban? Miért nem írtál és cselekedtél inkább Magad, ahelyett, hogy mondásaimat és tetteimet csendesen bevárva, azokat ítélgesd? Te szép bölcsen engedsz a nyom nélküli és eddig járatlan úton csapást törni engem, s amíg én sokszor torkig esem, bukdácsolok, s ugrásaim során nem ritkán szinte nyakamat töröm, Te csak messziről ballagva utánam, nézed tévedéseimet, botlásaimat és kárhoztatsz. Menj elől Te és törj utat ott, ahol eddig még szinte ösvény sem volt, több szerencséd lesz talán, mint nekem, s bennem hű követődre találsz.