Úgy okoskodtam, hogyha csak kevés kéz között forog a könyv, akkor nem lesz túl nagy haszna, mert az a kevés ember, akik minden magyar könyvet megvesznek, úgyis tudják jól, hogy mennyire égető szükségünk van hitelre, a külföldi könyvekben pedig ezt a témát minden bizonnyal szépen kifejtve megtalálják, amit én talán csak igen tökéletlenül és felszínesen vagyok képes érinteni. Ezek helyett – úgy véltem –, hogy inkább azokat kell olvasásra ösztönözni, akik mulatságosabb témájú külföldi munkákon, itthoni latin (?) törvénykönyveken, vagy kalendáriumon kívül más művek olvasásához eddig nemigen szoktak hozzá. Önmagam alapján ítéltem meg a közönséget, s nem csalatkoztam.
Míg ugyanis bennem az olvasás iránti kedv nem vert erősebb gyökeret, addig száraz és komoly témájú könyveket nem olvashattam. Elkezdtem ugyan többször is, de mert nem boldogultam a könyvvel, elhajítottam azt. Amíg végül néhány esztendő múlva – legnagyobb bámulatomra – ezeket a műveket nagy gyönyörűséggel kezdtem el forgatni, s az emberi képzelőerőre ható könyveket pedig, amelyek fiatal korunkban néhány pillanatra ugyan a mennyekbe ragadnak bennünket, felületesnek és üresnek találtam.