Hallom most rosszakaroim gunykodásit: „Lóversenyre alapiták a mélyen gondolkozók a nemzetiség nagyobb kifejlését, a közértelmesség tágitását, - furcsa methodus, meg kell vallani." Mire azt válaszolom: „A tiszta szándékuak nem lóversenyzésre, de arra, a mit az eszközöl, t. i. egyesülésre alapiták összebonczolt s igy erôtlen hazájok leheto elômenetelét."
A gyenge eszköz sokszor leghathatósb sikerü, s nem ritkán egy szikra félvárost semmisit meg; s nem kell mély gondolkozó, csak el nem savanyult s romlatlan emberi ész, átlátni azt: hogy minden, bár legcsekélyebb is, a mi concentrálhatná excentrica hazánkat, számithatlan hasznot hajtani kénytelen.
E felett a sok évi tapasztalás azt mutatja, hogy legyen az emberi elömenetek hosszú lánczolatiában csak néhány tökéletesen kitisztult karika, a többirül is minden bizonnyal - pedig szinte magátul - elvész a rozsda, mert a tudatlanság s előitélet egymásra halmozása olyan, mint egy boltozat, mely legnagyobb erönek is ellentáll, de legyen kivéve csak egy-két köve, s külső erő odajárulta nélkül is összebomlik magában.