Olyan tükröt tettem néhányuk elé, amelyben tisztán láthatták nyomorult személyüket, s amelybe talán csak halálos ágyukon fognak ismét tekinteni – – fáklyákat gyújtottam ott, ahol a gyertyavilág nem volt elég a rejtett mocskokat megvilágítani, szóval mindazt cselekedtem, amit legtisztább lelkiismeretem és legbelsőbb meggyőződésem szerint hazám, s földijeim hasznára, sőt szükségére a betűk által megvalósíthatónak ítéltem. S könyvemet megáldotta Isten, mert céljának megfelelt, és sokakat ébresztett fel. Hanem azt, hogy engem sem fog a közönséges Olvasó munkám elolvasása után jobban kedvelni, mint a kisded beteg a seb- vagy fogorvost fájdalmas munkálkodása végeztével, azt előre láttam. Mindez szándékom megvalósításában nem hátráltatott, mert nem annyira a magam, mint inkább a haza pártfogóit és barátait kívántam nagyobb számra növelni.