Az elmondottak után világossá válik, hogy az emberek valójában nem az eredmények egyenlőségét akarják; ez csupa sületlenség. Az emberek úgy beszélnek, mintha az eredmények egyenlőségét akarnák, mintha egalitáriusok lennének, de senki sem hisz ebben.
Van-e valaki, aki ténylegesen azt mondja, hogy teljesen meg kell tiltani az embereknek a lottójátékokban való részvételt? Nos, a lottójátékok sok államban törvénytelenek bizonyos formákban, véleményem szerint tévesen. Már felvetettem, hogy a fiatal hölgyek, akik a színpadon vagy a filmekben próbálnak karriert építeni, modnhatni lottójátékban vesznek részt. Azok akik vállalkozást indítanak, sok pénzre tehetnek szert, de akár csődbe is mehetnek. Ők is szintén lottójátékban vesznek részt. Azok az emberek, akik részvényeket vásárolnak a New York-i tőzsdén, szintén lottójátékban vesznek részt. Néhányan nyerni fognak, néhányan veszíteni fognak. Mindenki nyitott szemmel lép be, tudván, hogy nyerhet vagy veszíthet. Természetesen mindannyian nagyon túlbecsüljük saját nyerési esélyeinket; ez természetes emberi optimizmus. Ha ez nem lenne így, Reno és Las Vegas szellemvárosok lennének.
De mégis, tényleg azt akarjuk mondani, hogy olyan világot akarunk, ahol az emberek számára lehetetlen lottójátékot vállalni? Ha az egyenlőségért prédikáló emberek valóban az egyenlőséget akarják, semmi sem akadályozná meg őket abban, hogy maguk érjék el ezt a célt. Ha úgy gondolja, hogy az ország egészében egyenlőségnek kellene lennie, a statisztikák rendelkezésre állnak számára, hogy kiszámítsa, mennyi az átlagos jövedelem, amit az ország minden embere átlagosan keres, és, ha több van nála ennél, eloszthatja a többletet. Ezzel saját hozzájárulását teszi az egyenlőséghez. Ha azt gondolja, hogy világszerte egyenlőségnek kellene lennie, nos, akkor megtarthat magának évente 75, 100 vagy 200 dollárt, és a többit eloszthatja a világban érdemes jótékonysági célokra. Valóban, ami leginkább lenyűgöz az egyenlőséget prédikáló emberekben, az az, hogy az ő anyagi helyzetük nem is rossz ebben az egyenlőtlen világban. És természetesen ez az egyik fő probléma. Mert az egyenlőség prédikálása nagyon hatékony eszköznek bizonyult jó állások létrehozására.
De talán az emberek azt mondanák, "Nos, hiszek az egyenlőségben, de nem akarom az egyetlen ember lenni, aki megteszi. Nem akarom csak lecsökkenteni a saját jövedelmemet, hogy azonos legyen a többiekével, mert ettől a világ továbbra is egyenlőtlen marad még." Nos, létezik lehetőség arra, hogy valaki egy egalitárius közösségben éljen. Vannak néhányan ezen a világon, akik kommunákban élnek. Tehessék ezt teljesen szabadon is, feltéve, hogy nem próbálják meg ránk erőltetni, hogy mi is kommunákban éljünk velük.
Szóval, ha azok az emberek, akik az egyenlőséget prédikálják, valóban hisznek benne, semmi sem akadályozza meg őket abban, hogy odamenjenek. A korábban említett úriembernek, Bob Nozicknek köszönhetően van egy nagyon szép empirikus bizonyíték arra, hogy az emberek valójában nem akarnak egyenlőséget, mégpedig az, hogy van egy ország a világon, ahol nagyon egyenlő szocialista közösségek vannak, amelyekbe az emberek önként léphetnek be, és amelyeket nagyra tartanak, nevezetesen az izraeli kibucok. Az izraeli kibucok egalitárius közösségek. Olyan közösségek, ahol az összes ember közösen részt vesz a kibucban.Mindannyian egyenlően részesülnek a termelésből, mindannyian egyenlően részt vesznek a munkában, közös üléseken döntenek arról, ki mit csináljon, stb. Ez a lehető legközelebbi megközelítés egy tisztán szocialista közösséghez, amit csak el lehet képzelni.