Előadásom utolsó részeként hadd térjek rá a Robin Hood-mítoszra. Az a mítosz, hogy a kormány a szegényeket a gazdagok rovására segíti. Ez egy mítosz. Sok kormányzati program pedig ilyen üzenettel lépett életbe. De mi lett a valóság? A valóságot a Journal of Law and Economics nevű, tudományos folyóiratban megjelent cikkben írta le George Stigler kollégám "Director's Law" címmel. A cikk szerint a kormányzati programok szinte kivétel nélkül a közepes jövedelműek javát szolgálják a nagyon szegények és a nagyon gazdagok rovására. Ez most furcsának tűnhet, de hadd magyarázzam el először, miért logikus ez.
Logikai szinten olyan a politikai rendszerünk, amelyben a törvényeket az emberek 51 százaléka javára hozzák, szemben az emberek másik 49 százalékával. A törvény elfogadásának útja tehát az emberek 51 százalékát lefedő koalíció létrehozása.
Elsőre tán gondolhatnánk, hogy vagyon alapján az alsó 51 százalék fogja majd az érdekeit képviselni a felső 49 százalék ellenében. Azonban ez nem túl hatékony módja a koalíció létrehozásának. Miért? Mert azok az emberek, akik alul vannak, általában sokkal kevésbé ügyesek a politikai tevékenységben, éppen azon okok miatt, amelyek miatt a gazdasági skálán alul maradnak.
A gazdasági skálán például olyan okokból vannak a legalsó helyen, mert alacsony a végzettségük vagy képességeik, alacsony a vállalkozói tehetségük, vagy sajnálatos módon fogyatékkal élnek vagy diszkriminált csoportba születtek.
De ugyanezek a jellemzők eredményeznek egy viszonylag kevésbé hatékony politikai érvényesülést is. Kik a leghatékonyabb emberek a politikai tevékenységben? Mi, a középosztálybeliek. Mi vagyunk az írástudók, mi vagyunk az emberek, akik az újságokat írják, mi állítjuk ki a jelölteket is.
Nos, kérdezhetnénk, hogy miért nem felülről jön a koalíció egészen 51 százalékig? A válasz az, hogy az emberek a csúcson azok, akiktől sok pénzt kaphatunk adók formájában. És érdemes néhány százalék szavazatot áldozni az adóalap jelentős növeléséhez.
És ezért a logikailag legésszerűbb koalíció az emberek 51 százaléka, amely az alsó középosztálytól a felső középosztályig fut, és elhagyja a nagyon gazdagokat a tetején, és a nagyon szegényeket az alsó részen. Ez nem mindig működik így. Néha a nagyon gazdagok képesek arra, hogy a pénzüket hatékony koalícióra használják fel, de az eloszlás legtöbbször így alakul.