Ahhoz, hogy egyfajta stabil társadalom legyen, az embereknek meg kell egyeznie egymással. Rendelkezni kell egy bizonyos minimális közös értékrenddel és meggyőződéssel, és el kell kerülni, hogy ez feszültséget okozhasson. Márpedig a szabad piac egy nagy erénye, hogy az egymást más szempontból gyűlölő emberek minden nehézség nélkül együttműködhetnek egymással.
Ahogy szoktam mondani, amikor az élelmiszerboltban veszel kenyeret, nem tudod, hogy a búzát, amelyből származott, fekete vagy fehér, indiai vagy kínai, mohamedán, keresztény, zsidó vagy valaki épp hozzád hasonló termesztette. És annak ellenére, hogy akár te és ő semmilyen kérdésben nem értenél egyet, mégis együtt tudtok működni: ő meg tudja termelni a búzát és te megveheted a kenyeret.
Ez a piac egy nagy erénye… hogy lehetővé teszi az együttműködést konformitás nélkül, anélkül, hogy az embereknek meg kellene egyeznie egymással. A politikai mechanizmusok ellentétes elrendezésűek. A megfelelést kell rákényszeríteni az emberekre. Dönteni kell a normákról. El kell dönteni, hogy ki fizessen, ki kapjon. És amikor az emberek 51 százaléka mond egyet és 49 százaléka a másikat, akkor 100 százalékuk azt teszi, amit az 51 százalék mond.
Ennek eredményeképpen minél többet kell használni a politikai mechanizmusokat, az annál inkább feszíti a társadalmi szövetet. Ez az egyik oka annak, hogy az olyan homogén társadalmak, mint Svédország, sokkal messzebbre tud menni ebbe az irányba, mint a miénkhez hasonló heterogén társadalmak.