A jótékonykodás szinte az egyetlen erény, amelyet az emberiség kellőképpen értékel. Néha még saját önzőségünk segít is túlértékelni a jótékonykodást. De valahányszor eltérünk az önkéntes együttműködéstől, és megpróbálunk jót tenni erővel, az erőszak rossz erkölcsi értéke győzedelmeskedni fog a jó szándék felett. Ez azért releváns, mert a kapitalista társadalom alapvetése az önkéntes együttműködés, az önkéntes csere.
A szocialista társadalom alapvetése pedig az erő. Ha a kormány az úr, ha a társadalmat a központból akarják irányítani, mi fog történni? Végső soron meg kell parancsolni az embereknek, mit tegyenek. És mi a végső szankció? Amikor valaki más pénzével próbálnak jót tenni, azzal elkötelezik magukat az erőszak alkalmazása mellett. Hogyan tehetnének jót valaki más pénzével, hacsak előbb nem veszik el tőle? Az egyetlen módja az elvételnek pedig az erőszakkal való fenyegetés. A pénz elvehető rendőr, adóbehajtó vagy hasonló segítségével.
Ha az erő alkalmazásáról van szó, még csak nem is szükséges megkérdőjelezni az emberek eredeti szándékainak tisztaságát, elegendő az eredményekre tekinteni. Szól a régi mondás, hogy a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve. De az igazi okot talán Lord Acton híres aforizmájában találjuk, mely úgy szól: “A hatalom megront, a teljhatalom pedig teljesen”.
Ez az egyik oka annak amiért az erő használatával való jócselekedet rossz eredményekre vezet, mert maguk az emberek kik jószándékkal indultak, korrupttá válnak. S mégrosszabb, ha ösztöneik és szándékaik tisztaságáról továbbra is meg vannak győződve. Vagy ha maguk nem is válnak korruptá, helyükre rossz szándékú emberek lépnek, akik az erő alkalmazását annál is hatékonyabban tudják végezni.