Amikor az este elkezdődött, a pókerjátékosoknak nagyjából ugyanannyi zsetonja volt. De a játék előrehaladtával változott a helyzet: volt aki nyert, volt aki veszített. Az este végére egyeseknél nagy halom zseton lesz, másoknak kicsi. Lesznek nagy nyertesek, lesznek nagy vesztesek.
Az egyenlőség jegyében vissza kellene-e osztani a nyereményt a vesztesek között, hogy mindenki visszakerüljön oda, ahonnan indult? Ez minden mókát kivonna a játékból. Ez még a veszteseknek sem tetszene. Lehet, hogy a mai este tetszene nekik, de visszajönnének-e újra játszani, ha tudnák, hogy bármi is történjen, pontosan oda jutnak, ahonnan elkezdték?
De mi köze Las Vegasnak a való világhoz? Sokkal több, mint elsőre gondolnánk. Életünk egy fontos részét jelképezi, a kockázatvállalást. Mindannyian nap mint nap hozunk olyan döntéseket, amelyekkel próbára tesszük a szerencsénket. Néha nagy a tét, mint amikor eldöntjük, hogy milyen foglalkozást válasszunk, vagy kivel házasodjunk össze. Gyakrabban kicsi a tét, mint amikor eldöntjük, hogy átkelünk-e a forgalmas úton.
De minden alkalommal felmerül a kérdés: ki hozza meg a döntést, mi vagy valaki más? Csak akkor hozhatjuk meg magunk a döntést, ha hajlandóak vagyunk viselni a következményeket. Ugyanezen alapul az a gazdasági rendszer, amely átalakította társadalmunkat az elmúlt évszázadban, évszázadokban.
Ez adta Henry Fordnak, Thomas Edisonnak stb az ösztönzést, hogy olyan csodákat hozzanak létre, amelyek mindannyiunk hasznára váltak. Ez az, ami másokat ösztönöz arra, hogy vállalkozásba kezdjenek. Természetesen sokan vesztesen jönnek ki és nem is emlékszünk a nevükre. De ne felejtsük el, hogy tudatába voltak annak, hogy nyerhetnek vagy veszíthetnek is. Mi mint társadalom pedig profitáltunk azokból, akik hajlandóak voltak kockáztatni.