Tekintsünk vissza a tizenkilencedik századi Egyesült Államokra. Ez volt az az időszak, amikor történelmét tekintve leginkább kapitalistának nevezhető. Ekkor a szövetségi kormány nagyjából a nemzeti jövedelem 3 százalékának megfelelő összeget költött csupán, és ezt szinte teljes egészében a hadsereg és a haditengerészet fenntartására. A tagállamok és a helyi önkormányzatok pedig a nemzeti jövedelem 6-7 százalékát költötték ezen felül, javarészt az iskoláztatásra. Nagyon kevés pénzt költöttek olyan dolgokra, amelyeket jóléti tevékenységnek nevezhetnénk.
Mégis a tizenkilencedik század az önkéntes jótékonysági tevékenység legnagyobb kirobbanásának időszaka volt, amit ebben az országban láthattunk. Mikor jött létre a Cornell Egyetem ahol épp most vagyunk? És Hogyan? Nagyon jól tudják. A tizenkilencedik századnak ebben az időszakában számos magánfőiskola-egyetem jött létre országszerte. Ahol én tanultam, a Chicagói Egyetememet 1890-ben alapították önkéntes felajánlásokból. Szintén ez volt az az időszak, amikor jelentősen növekedett a Jótékonysági Kórházak száma. Megalakultak az olyan szervezetek, mint az Állatkínzás Megelőzése Társaság, a Cserkészek, vagy a Carnegie nyilvános könyvtárak.
Miért virágzott az önkéntes tevékenység? Mert a szabad piac sokkal hatékonyabb és eredményesebb módja a jótékonysági eredmények elérésének, mint bármely más ember által ismert elrendezés. A szabad piac az emberek közötti önkéntes együttműködés a közös érdekeik érvényesítése érdekében.
A kapitalizmust gyakran anyagiasnak tartják. Gyakran szemrehányják, hogy a pénzszerzés a fő hajtóerő. Amikor halljuk, hogy emberek tiltakoznak a piaccal vagy a kapitalizmussal szemben, és mélyen megvizsgáljuk kifogásokat, azt látjuk, hogy ezeknek a kifogásoknak a többsége magával a szabadsággal szembeni kifogás. Ez igaz, akár Galbraith, Nader, Marx, Engels vagy Lenin esetében is.