Elmondom az egyik kedvenc példám arra, hogy hogyan is érvényesíti a középosztály az érdekeit az alsóbb osztály kárára. Ez pedig nem más, mint a felsőoktatás állami finanszírozása. Az érvelés mindig úgy szól a felsőoktatás állami finanszírozása mellett, hogy teremtsünk mindenkinek lehetőséget az oktatásra. De mik a tények?
Kétlem, hogy az Egyesült Államok által finanszírozott programok között lenne még egy olyan program, amely akkora pénzügyileg visszahúzó hatással bírna, mint a felsőoktatás finanszírozása.
Mert kik is azok, akik valójában az egyetemre járnak? Leginkább olyan emberek, akik középosztályba tartoznak. Ha van is köztük néhány, akik alacsonyabb jövedelmű családból származnak, akkor ők az egyetem elvégzése után várhatóan át fognak kerülni a középosztályba.
Az egyetemi képzés lehetővé teszi, hogy magasabb fizetésre tegyenek szert az ott végzettek. De ki állja a költségeket? Egy részét természetesen a tanuló és családja fizeti. A tandíj persze csak egy töredéke az oktatás teljes költségének. A másik részt pedig az adófizetők fizetik, azok is, akik nem jártak egyetemre.
Néhány évvel ezelőtt készült egy tanulmány Kalifornia államban, amely kimutatta, hogy az államilag támogatott felsőoktatási intézmények hallgatóinak 50 százaléka a jövedelmi osztály felső 25 százalékából, 5 százaléka pedig az alsó 25 százalékból került ki.
Amikor Kaliforniában beszélek, és demagóg akarok lenni, azt mondom, hogy ez egy olyan program, amely a wattsi emberekre adót vet ki, hogy a beverly hillsi gyerekeket egyetemre küldjék.
De nem hibáztatok én egyéneket. Ezt nem is tehettem meg, mert magam is a felsőoktatás állami támogatásának kedvezményezettje vagyok. Állami ösztöndíjjal végeztem egy iskolát, amely azóta állami egyetemmé vált, a Rutgers Egyetemen New Jersey államban. Azt hiszem, nagy hasznom származott abból, hogy egyetemre jártam, és azt hiszem, talán még az ország jól járt vele, bár tudom, hogy sokan nem értenek egyet ezzel.
De nincs semmi ok, amiért ne fizettem volna érte. Mit kaptak New Jersey szegény polgárai? Azon a napon, amikor elvégeztem az egyetemet, elhagytam New Jersey-t, és azóta alig tértem vissza.
Erőteljes érv szól amellett, hogy mindenkinek, aki egyetemre szeretne menni, lehetőséget kell adni erre, feltéve, hogy hajlandó ezért fizetni – nem feltétlenül most. Nagyon kívánatos olyan megállapodások megkötése, amelyek alapján valaki most kölcsönt vehet fel, hogy később visszafizesse azt abból a magasabb bevételből, amelyet az oktatása lehetővé tesz. De semmi sem indokolja az alacsonyabb jövedelműek adóztatását a magasabb jövedelműek iskoláztatásának finanszírozása érdekében. És mégis, hány politikus van, aki azzal kampányol, hogy legyen minden képzés költségtérítéses? Senki sincs. Ilyen programmal nem lehet törvényhozói testületbe helyet nyerni. A világ egyik legnehezebb feladata lenne még csak a tandíjak megemelését is szorgalmazni. Miért? Mert a középosztály gondoskodik arról, hogy érdekeit érvényesítse.