Kevesen vannak, akik kételkednek az erkölcsi légkör hanyatlásában. Ennek bizonyítékait látjuk itt. Az udvariasság hiányát az emberek közötti beszélgetésben. Az érvek helyett a szólamokhoz való folyamodás. Ezek mind egy szinten az erkölcsi légkör hanyatlásának bizonyítékai. De ezt látjuk a növekvő bűnözési statisztikákban, a tulajdon tiszteletének hiányában, a New Yorkban az áramszünet után kitört zavargásokban, az általános iskolai fegyelem fenntartásának problémáiban is.
Miért? Miért hanyatlott le az erkölcsi légkörünk? Azt állítom Önöknek, hogy a fő tényező az volt, hogy megváltozott a társadalomban a filozófia, amely az egyéni felelősségbe vetett hitből a társadalmi felelősségvállalásba vetett, vélt hitté vált. Eltávolodtunk attól a gondolattól, hogy az egyén felelős a saját életéért és viselkedéséért. Ha nem viselkedik megfelelően, akkor az az ő felelőssége, hogy megváltozzon. Az új nézet az, hogy mindenért a társadalom a felelős. Ezzel a probléma az, hogy ha minden a társadalomé, akkor az valójában senkié. Miért tisztelném a tulajdont, ha az mindenkié? Miért viselkedne valaki jól, ha nem ő, hanem a társadalom a felelős a tetteiért?
Természetesen, tudományos szinten nem vitatható, hogy a környezet amelyben felnövünk jelentős hatással van ránk. Természetes, hogy másmilyenek lennénk, ha másik társadalomban nőttünk volna fel. De én csak azt mondom, hogy a társadalmi intézmények azon halmaza, amely az egyéni felelősséget hangsúlyozza, egy sokkal magasabb és felelősségteljesebb erkölcsi légkörű társadalmat alakít ki.
Hadd tegyek egy megjegyzést a társadalmi felelősségvállalás skizofréniájáról. Létezik egy hajlam az áldozatok vagy áldozatoknak vélt emberek mentegetésére, hogy bármiféle felelőség alól felmentést kapjanak. Nem azért lázadoztak Harlemben, mert nem tudtak uralkodni az érzelmeik felett, mert rossz vagy mert felelőtlen emberek lennének… nem! Lázadoztak azért, amit a társadalom tett velük. És érdekes módon ezt az érvelést senki nem fordítja meg a másik irányba. Ha azon emberek, akik lázadoztak mentesülnek a bűntudattól amiért velük szemben a társadalom elkövetett, akkor nem kellene mentességet élveznie azon embereknek is, akiket elnyomókként jelöltek ki? Miért nem mondjuk, hogy “Ó, nem szabad hibáztatnunk a rossz embereket, kik a lábuk alá tiporták a szegényeket, mert nem saját akaratukból tették ezt, hanem a társadalom kényszerítette őket.”
Mindannyiunknak egyénileg felelősnek kell lennünk azért, amit embertársainkkal teszünk, legyen az ártó vagy jó.