Nézzük ezt az grafitceruzát. Nincs a világon egyetlen ember sem, aki el tudná készíteni. Figyelemre méltó kijelentés? Egyáltalán nem.
A fa, amiből készült, ha jól tudom, egy Washington államban kivágott fáról származik. A fa kivágásához fűrész kellett. A fűrész elkészítéséhez acél kellett. Az acél elkészítéséhez vasérc kellett. Ez a fekete középpont, a tömörített grafit, nem tudom, honnan származik, de azt hiszem, valamelyik dél-amerikai bányából származhat.
Ez a teteje itt, a radír, egy kis gumi, valószínűleg Malajziából származik, ahol a gumifa nem is őshonos. Néhány üzletember importálta Dél-Amerikából a brit kormány segítségével.
Ez a fém karima – fogalmam sincs, honnan jött, A ragasztóról sem tudom, sem a ceruzán lévő festékről sem. Szó szerint emberek ezrei működtek együtt ennek a ceruzának az elkészítésében. Olyan emberek, akik nem beszélik ugyanazt a nyelvet, akik különböző vallásokat gyakorolnak, és akár gyűlölhetnék egymást, ha valaha találkoznának.
Amikor lemegyünk a boltba, és megvesszük ezt a ceruzát, akkor gyakorlatilag elcserélünk néhány percet az életünkből néhány másodpercre annak a sok ezer embernek az idejéből. Mi hozta össze ezeket az embereket, és mi késztette őket arra, hogy együttműködjenek a ceruza elkészítésében? Nem volt komisszár, parancsokat adott volna ki valamelyik központi irodából.
A árrendszer varázsa, az árak személytelen működése hozta össze őket, és késztette őket együttműködésre, hogy elkészítsék ezt a ceruzát, hogy elenyésző összegért megvehessük. Ezért annyira elengedhetetlen a szabad piac működése, nemcsak a termelési hatékonyság előmozdításához, hanem még inkább a harmónia és a béke előmozdításához a világ népei között.