Fejezetek:
Ebben a videóban bemutatom a digitális fényképezőgép használatának alapjait, közérthetően. Az itt elhangzottak szinte bármely fényképezőgépre alkalmazhatóak. Ez a videó azoknak lehet hasznos elsősorban, akik eddig fényképeket csak okostelefonnal készítettek, de szeretnék hobbiként a fényképezőgépet is használni.
Véleményem szerint a legfontosabb a fényképezőgép manuális módjának megértése. A fényképezőgépen lévő egyéb funkciók jelentős része amúgy is arra irányul, hogy a manuális módban található paramétereket a gép állítsa be nekünk automatikusan.
A manuális módon belül három fő dolgot találunk, melyek egymással kapcsolatban is állnak. Az egyik a Záridő (angolul Shutter Speed), a második a Rekesz (angolul Aperture), a harmadik pedig a Fényérzékenység (angolul ISO).
Fénykép készítésekor az egyik alapvető igényünk, hogy megfelelő legyen a fényerősség. Mind a három érték befolyásolja, hogy mennyire lesz világos a képünk. Ugyanakkor mindegyik értéknek vannak másodlagos hatásai is a képünkre.
A Fényérzékenység magasabbra állításával képünk világosabb lesz, ugyanakkor megnövekszik a képzaj is. Az adott kamerától függ, hogy mikor válik szembetűnővé a képzaj, de általában 200 és 800 ISO közötti értéktartományon nincs jelentősége. Képzaj csökkentésére van valamennyi lehetőségünk utómunka során is, amikor a képeket szerkesztjük.
A Rekesz értékének alacsonyabbra állításával a képünk világosabb lesz. Az F2.0-as rekesz több fényt enged be, mint az F4.0-as. Azonban a Rekesz értéke befolyásolja a fókusztartományt is, tehát hogy a képünk mekkora része marad fókuszban, élesen. Az alacsonyabb Rekeszérték –mely több fényt enged be– kisebb fókusztartományt is eredményez. Ezért jellemző portré képeknél, hogy alacsony rekeszértékeket használnak, hogy a háttér homályos legyen. Hogy milyen rekeszérték beállítására van lehetőségünk, azt a fényképezőgépünkön található lencse határozza meg. Bizonyos lencsék esetén a rekeszérték beállítását nem is a fényképezőgépen találjuk, hanem magán a lencsén tekerhető.
A Záridő lassabbra tételével képünket fényesebbé tehetjük. A záridő meghatározza, hogy mennyi ideig készíti a gép a képet, miután megnyomjuk a kioldó gombot. Minél tovább tart a kép készítése, annál több ideje van a fényképezőgép szenzorának fényt begyűjtenie. Ugyanakkor a lassú záridő mozgással kapcsolatos elmosódásokat okozhat, például a száguldó autó elmosódik, vagy akár az egész kép elmosódott lehet a kezünk beremegésétől. A gyors záridővel pedig a gyorsan mozgó tárgyakat is „lefagyaszthatjuk”, állónak tűnővé tehetjük a képen.
A Fényérzékenység, Rekesz és Záridő hármasának állítgatásával elérhetjük a kívánt fényerősséget. Ugyanakkor van még pár dolog, amely a fényerősséget befolyásolja. Az egyik a fényképezőgépen használt lencse minősége. A jobb minőségű lencséken áthaladó fény kevésbé veszik el, s jut el a szenzorig.
A másik pedig a fényképezőgépben található szenzor mérete és típusa. Minél nagyobb és modernebb a szenzor, annál kisebb fényérzékenységi értékkel tudunk majd dolgozni. Sajnos míg lencsét tudunk cserélni a fényképezőgépeken, szenzort már nem. A szenzor mérete befolyásolja a fókusztartományt is, ugyanis nagyobb szenzorú gépekkel az csökken. Így a nagyobb szenzorral rendelkező gépek előnyösebbek lehetnek portrék készítésénél, ahol a háttér elmosása cél. Ugyanakkor a nagyobb szenzorral rendelkező gépek jellemzően nagyobbak, nehezebbek, és költségesebbek is.
Természetesen a fényerősséget legegyszerűbben lámpák használatával növelhetjük. Illetve, a lámpák hasznosak lehetnek az egyenletlen fényviszonyok kiegyenlítésében is, azaz, hogy a kép egy része ne legyen túl sötét, vagy pedig ne égjen ki. A fényviszonyok kiegyenlítése céljából szoktak fényes nappal is lámpákat, vakukat alkalmazni.
A másik sarkalatos kérdés egy kép elkészítésénél, hogy mi kerüljön a kép fókuszába, és mi essen azon kívül, többé-kevésbé elmosódva. Az előbb említettem, hogy a gép szenzorának mérete és a lencsén beállított Rekesz értéke befolyásolja a fókusztartományt. Ezen kívül még van két másik befolyásoló tényező.
Az egyik ilyen tényező, hogy milyen távolságra van a kamerától a fókuszba helyezni kívánt téma, illetve ezekhez képest milyen távolságra van fókuszba nem kívánt előtér vagy háttér. Például portré esetén minél közelebb hozzuk a modellt a kamerához, s minél hátrább tesszük a hátteret, annál homályosabb lesz a háttér.
A negyedik tényező pedig a fokális távolság, vagy hétköznapin mondva mekkora zoom-ot -közelítést- használunk. Minél nagyobb a fokális távolság, annál kisebb lesz a fókusztartomány. Tehát portré esetén használjunk minél nagyobb zoomot akkor, ha a hátteret minél homályosabbra szeretnénk.
Ha belegondolunk az előbb elmondott négy paraméter viszonyára a fókusztartomány tekintetében, akkor feltűnhet, hogy egy okostelefon kamerája bizonyos témákhoz előnyösebb, másokhoz hátrányosabb lehet egy fényképezőgéphez képest. Portré képek esetén az okostelefon nem jó választás, mert szenzora kicsi, s a lencséjének fokális távolsága is alacsony. Tájképek esetén, ha elegendő fény áll rendelkezésre, az okostelefon jó eszköz lehet.
Még pár szót mondanék a fokális távolságról. A fokális távolságot milliméterben mérik és jellemzően lencsén látható annak értéke. Lencsék közül létezik olyan, amelynek fix a fokális értéke, azaz nem tudunk velük közelíteni. Ezeket prime lencséknek nevezik. Illetve, léteznek zoom lencsék, melyeknek a fokális tartományát állíthatjuk, jellemzően a lencse egy részét tekergetve.
Ha egy 50 milliméteres fokális távolságú lencsét használunk egy olyan fényképezőgépen, melynek úgymond full-frame méretű szenzora van, akkor az emberi szem által látottakhoz lesz képünk hasonlatos. Ha kisebb fokális távolságot használunk, akkor úgymond egy széles látógszögű lencséről beszélünk, mely egy halszem effektust kelt.
50 milliméter feletti fokális távolságnál telefoto lencséről beszélünk. Ezt előszeretettel használják portrék esetén a kompressziós hatás eléréséhez. A kompressziós hatás a hátteret közelebb hozza, így a távolban lévő hegyek vagy éppen a Hold sokkal közelebbinek és nagyobbnak fog tűnni a modellhez. Továbbá a modell arca is szimmetrikusabbnak, arányosabbnak hat.
Ha a fényképezőgép szenzora nem full-frame méretű, akkor ugyanazon lencse más fokális távolságot fog jelenteni. Ha MFT azaz Micro Four Thirds méretű szenzorral rendelkezik a gépünk, akkor egy kétszeres szorzót kell használnunk a valós fokális távolság kiszámolásához. Azaz a 25 mm az 50 mm-nek fog megfelelni MFT méretű szenzor esetén. APS-C méretű szenzor esetén 1,5-szörös vagy 1,6-szoros szorzót kell alkalmaznunk, a gyártótól függően.
Egy pár szót a fehéregyensúlyról. A fehéregyensúly (angolul White Balance) beállítása meghatározza, hogyan kezeli a kamera a különböző fényforrások színhőmérsékletét. Ha nincs jól beállítva, a képek sárgásak, kékesek vagy zöldesek lehetnek, s az emberek bőrszíne is természetellenesen hathat. Automata módban a kamera korrigál, de manuálisan is beállíthatjuk napfényhez, felhős időhöz vagy mesterséges fényhez igazítva.
Lehetőség van egyedi fehéregyensúly beállítására is: ilyenkor le kell fotózni egy fehér tárgyat, például egy papírlapot, hogy a kamera pontosan kalibrálhassa a színeket. Ha JPEG helyett vagy mellett RAW formátumban fotózunk, utólag is korrigálhatjuk a fehéregyensúlyt. Ha viszont videót készítünk, akkor mindenképp érdemes a fehéregyensúlyt a felvétel előtt már jól beállítani.
Művészi céllal szándékosan is eltérhetünk a valós fehéregyensúlytól, például melegebb színeket használhatunk egy naplemente-hatás eléréséhez, még ha a fényviszonyok nem is indokolják ezt.
Beszéljünk a fókusz beállításáról. Két fő opció létezik: manuális és automatikus fókusz. Az automatikus fókusz gyorsabb és egyszerűbb lehet, különösen mozgó témák esetén. Az automatikus fókusznak több opciója is van, például folyamatos követés (röviden AF-C), egyszeri beállítás (röviden AF-S) és arcfelismerő mód. Az automatikus fókuszt összezavarhatja a kevés fény, az alacsony kontrasztú vagy gyorsan mozgó témák, illetve az átlátszó vagy fényvisszaverő felületek.
A manuális fókusz használata hasznos lehet, ha precíz irányításra van szükség vagy az automatikus fókusz nem bizonyul megbízhatónak. Jellemzően a lencsét tekergetve tudjuk a fókuszt manuálisan állítani.
Ugyanazon fényképezőgép esetén a magasabb felbontás jellemzően részletgazdagabb képet eredményez, magasabb fájlméret mellett. Azonban különböző gépek között -beleértve az okostelefonokat is- a felbontás alapján következtetni a kép részletgazdagságára, minőségére igen csalóka lehet. Mint említettem, a szenzor és lencse minősége igen nagy befolyással bír a kép minőségére. Érdemes úgy gondolni a felbontásra, mint egy festmény vászonméretére: egy kisebb vászon is lehet tele aprólékos részletekkel, míg egy nagyobb vászon lehet egyszerű és kevésbé összetett.
Az utómunkálatok, retusálás tekintetében lényeges a különbség egy hagyományos fényképezőgép és az okostelefon között. Az okostelefonnal készített képek számtalan képjavító algoritmuson mennek keresztül automatikusan. A fényképezőgépek csekély algoritmussal rendelkeznek, s így sokszor az utómunka során válnak csak olyanná, amilyenné szerettük volna.
A fényképezőgéppel való gyakorlás meg fog minket tanítani arra, hogy a fényképezés pillanatában arra koncentráljunk, hogy milyen végeredményt szeretnénk majd utómunka segítségével, s ne pedig a nyers kép milyenségére. Az utómunka lehetőségeit nagyban segítheti, ha fényképezőgépünk nem csupán JPEG formátumba menti a képet, hanem RAW-ba is.
A videózás során az előbb elmondott, fényképezéssel kapcsolatos alapelvek ugyanúgy alkalmazhatóak, de van pár extra tényező. A videózás során a fényképezőgép egy másodperc alatt több képet rögzít – ennek sebességét nevezzük Framerate-nek, avagy képkocka per másodperc. Gyakori beállítások a 24, 25, 30, 50 és a 60.
Minél magasabb a frame rate, annál folytonosabbnak, simábbnak tűnik a mozgás a videóban. A magas framerate előnyös gyorsan változó témáknál, például sporteseményeken. A magas framerate lehetőséget nyithat bizonyos utómunkálatokra is, például úgymond lassított felvételre vagy hatékonyabb digitális képstabilizálásra. Ugyanakkor sokan kedvelik a 24-es frame rate értéket, mely a mozifilmeknél is használatos.
Mivel sok képet kell készíteni egy másodperc alatt, ez egy természetes korlátot jelenthet arra nézve, hogy milyen záridőt használhatunk. Jellemzően a kiválasztott framerate kétszeresét használják záridőnek. Tehát 25-ös framerate esetén a másodperc 1/50-ed része lesz a záridő, míg 50-es framerate esetén 1/100-ad.
Videózásnál a fókusz különösen fontos, mert a mozgás miatt -beleértve a kamera mozgását és a téma mozgását is- könnyebben elmosódhat a téma. A mozgás nagyobb kihívást is jelent az automatikus fókusz számára, melyen segíthetünk nagyobb fókusztartomány kialakításával.
Videófelvételnél fontos szerepet kap a képstabilizálás. Két fő típusa van: optikai és digitális, s ezek akár egyszerre is alkalmazhatóak. Az optikai stabilizálás a lencsében vagy a szenzorban dolgozik, míg a digitális stabilizálás utómunka során is alkalmazható, vagy a kamera szoftverében van beépítve. Illetve léteznek még külső, kiegészítő eszközök a kép stabilizálásához.
Okostelefonoknál a stabilizálás gyakran beépített, míg fényképezőgépeknél ez modellfüggő, s az adott lencsének is támogatnia kell. Ha digitális képstabilizálást szeretnénk használni, akkor fontos tudni, hogy az a kép széleiből le fog vágni.
Sok fényképezőgép esetében egy felvétel legfeljebb 30 percig tart, amit gyakran a szenzor túlmelegedésének megelőzése érdekében korlátoznak. Nem minden gép rendelkezik ilyen korláttal, ezért ha hosszabb felvételeket szeretnél készíteni egyben, érdemes olyan modellt választani, ahol ez a korlát nincs jelen.
S ha már szó esett a videóról, akkor érintsük a hangfelvétel témáját ehhez kapcsolódóan. A legtöbb fényképező amely rendelkezik videófelvétel funkcióval jellemzően tartalmaz beépített mikrofont is. Ez a mikrofon azonban legfeljebb csendes környezetben, a gépet a beszélő személyhez közelebb helyezve tud használható, de semmiképp sem kellemes hangminőséget biztosítani.
Bármely mikrofonról is legyen szó, általánosan elmondható, hogy a legfontosabb dolog a jó hangminőség eléréséhez, hogy a mikrofon minél közelebb legyen a beszélőhöz, annak szájához. Ezzel a háttérzajokat és az esetleges visszhangot is el tudjuk nyomni.
Fényképezőgéppel való videó készítésénél külső mikrofon vagy külső felvevő egység használatos. Némely fényképezőgép rendelkezik külső mikrofonhoz való bemenettel, s ilyenkor a gép azt használja felvételre. Ha nem rendelkezik, akkor használhatunk más külső eszközt amire mikrofonokat csatlakoztathat, például diktafont, okostelefont, vagy számítógépet.
Ha külső eszközt használunk hangfelvételre, akkor az utómunka során össze kell szinkronizálni az így létrehozott hangfájlt a fényképezőgép által felvett képpel. Ilyenkor igazán hasznossá válik, ha a fényképezőgép belső mikrofonja is vett fel hangot, ugyanis sok videószerkesztő szoftver képes automatikusan -1 kattintással- elvégezni a szinkronizálást felismervén a hasonlóságot a két hangfájl között. Természetesen manuálisan is elvégezhető ez a folyamat.